Ádám Ottó

igazgató-főrendezőÁdám Ottó a magyar színházművészet meghatározó alakja. A Madách Színház vitathatatlanul egyik legnagyobb egyénisége, legendás igazgatója, és főrendezője. Személyisége hatással volt az egész magyar színházi életre. Nincs az országban olyan színházi ember, aki Ádám Ottó aktív működése idején ne került volna valamilyen módon vonzáskörébe, akárhol élt is az országban, akár tanítványa volt, akár nem. Egyéniségének súlya, intellektusának mélysége, finom összetevői, emberi kisugárzása, integráló ereje és mindenek előtt komplex színházrendezői lénye megkerülhetetlenné tették alakját a színházművészetben.1989-ben visszavonult az aktív színházi munkától.2010-ben hunyt el, 82 éves korában.Nincs olyan nap, amikor ne hiányozna.A Madách Színház ezzel az oldallal kíván tisztelegni Ádám Ottó előtt. Ezt az oldalt a közös emlékezet fórumának szánjuk. Nyitva áll minden olyan kolléga, színházi ember és színházat szerető néző előtt, aki ezen a fórumon közre kívánja adni gondolatait, emlékeit erről a rendkívüli emberről.Szirtes Tamása Madách Színház igazgatójaNéhány évszám, egy-két városnév, pár intézmény, cím- és ebbe belefér egy ember élete. Egy élet kerete. Ez a keret egy kút pereme. Hogy mondja Thomas Mann? „Mélységes mély a múltnak kútja. Ne mondjuk inkább feneketlennek?”Ádám Ottó két évig a kolozsvári egyetemen volt orvostanhallgató, azután Budapesten a Színművészeti Főiskola (akkor még így hívták) rendező szakán végzett 1952-ben és a Madách Színházhoz szerződött. 1953-tól a Szegedi Nemzeti Színház főrendezője, majd 1956-tól ismét a Madáchban rendező, főrendező, 1972-től igazgató 1989-es nyugdíjba vonulásáig. A Színház és Filmművészeti Egyetem (ma így hívják) tanára, rektor-helyettes, majd Professor Emeritusként onnan is visszavonul.A rendezést Nádasdy Kálmántól tanulta, az Operaház akkori főrendezőjétől, akinek rendezői és pedagógiai módszere, dráma értelmezései, fordításai mindörökre érvényesek maradnak.Ádám Ottó 1952. februári miskolci vizsgarendezése Kornyejcsuk: Ukrajna sztyeppéin c. szovjet vígjátéka fergeteges sikert aratott (bizony az volt!). Utolsó rendezése Csehov: Cseresnyéskertje 1987. februárjában. Az 1989-es visszavonulásáig eltelt 37 év az a kút, amelyben benne van rendezői, társulat építési, színházvezetői, pedagógiai munkájának egésze. Kutatásra, elemzésre, tanításra váró részei az életműnek. Le kell szállni a kút mélyébe a megismeréshez.A pályakezdő színházi évek után, 1956-ban, a levert forradalom baljós idején folytatta hivatását a Madách Színházban. 1957 tavaszán Németh László Széchenyijét rendezte a Kamarában. Mi lehetett volna aktuálisabb, mint a 48-as forradalom bukása utáni legnagyobb magyar politikus tragédiájának színre vitele! Nos, túlságosan is aktuálisnak bizonyult, a felsőbb vezetés kilenc előadás után leparancsolta a közönség nagyon is értő reagálását kiváltó előadást a Madách Kamara színpadáról. Pár évvel később, 1960-ban Ádám Ottót behívatták a Nemzeti Színházba, ahol egy akkori politikai hatalmasság jelenlétében „rábeszélték”, hogy vállalja el egy korabeli sematikus magyar darab rendezését. Nem volt kibúvó, ilyen idők jártak.És mégis! – a korlátozott lehetőségek határain belül is meg kellett és meg lehetett találni a színházi lét értelmét és varázslatossá lehetett tenni a színházi estéket, a folyamatos kritikai támadások ellenére is.A puhuló diktatúra idején az új magyar termelési darabok helyett már be lehetett mutatni a magyar félmúlt klasszikusait, Molnárt, Szomoryt, Bródyt, Szép Ernőt, a ma is élő Sütő Andrást. A kötelező szovjet helyett is el lehetett fogadtatni az orosz klasszikusokat. Gorkij, – mint mondani szokás, határeset – Csehov végig kíséri Ádám Ottó pályáját, újra és újra felbukkannak a Csehovok, egyik – másik többször is. A Cseresznyéskert, a Sirály, a Három nővér, a Ványa bácsi, a Gorkijok közül a Kispolgárok, a Nyaralók, az Éjjeli menedékhely Ádám Ottó repertoárjának fontos részei.Az a teljes élet, az a minden lehetséges emberi kapcsolatot felölelő drámai művészet, amely e darabokat jellemzi, átívelnek a pálya egészén. Az áruló, a Széchenyi, a Mathiász panzió, a Bodnárné a világos értelmű Németh László drámai műveihez való kötöttséget, a Hermelin, a II. Lajos a csodálatos Szomoryhoz, a Warrenné mestersége, a Tanner John házassága, a Pygmalion, a Sosem lehet tudni, Az ördög cimborája, az Olyan szép, hogy nem is lehet igaz előadása a ragyogó szellemű, mélyen érzelmes G.B Shawhoz, a Kaukázusi krétakör, a Koldusopera rendezése az oly sokszor félreértett, nagyszerű B. Brecht-hez való vonzódását jelzi.Külön fejezet Shakespeare - a Szentivánéji álom, a Hamlet, az Othello a sarokkövek, a vígjáték és a tragédia!És ott van a huszadik század útjelző szelleme – Arthur Miller, a Pillantás a hídról, a rendezői komponáltság és a színészi alkotások remeke.Mi ezekben az előadásokban a közös, hiszen teljesen különböző típusú, műfajú, eszmeiségű darabokról van szó? A válasz: a színészközpontúság. Minden koncepció, ötlet, rendezői szándék a színésznek van alárendelve, aki megjelenik a színen és attól kezdve ő a lényeg. A próbák alapja a rendező és a színészek közti kölcsönös bizalom és a türelem meg az évek során kialakult közös nyelv.Ádám Ottó rendezői munkájának lényege a kontaktus teremtő képesség. Ezzel tudja kibontakoztatni és fenntartani a színészi tehetség állapotát. Olykor az anyag ellenállásából következően minden összeesküszik azért, hogy szétessen az is, ami addig létrejött, a színészek úgy próbálnak, mint a gályarabok, nos ilyenkor van igazán jelentősége a rendező és a színészek közti élő kapcsolatnak. Ádám Ottó képes rá, hogy olyan légkört tartson fenn, amely oldja a görcsöket, gátlásokat és úgy időzítse a próbafolyamatot, hogy az előadás éppen a bemutató napjára érje el legjobb formáját.Kik azok a színészek, akikkel Ádám Ottó megteremtette a színházi világunkban oly áhított igazi találkozásokat?A teljesség igénye nélkül: Pécsi Sándor, Kis Manyi, Tolnay Klári, Gábor Miklós, Márkus László, Domján Edit, Mensáros László, Tímár Béla, Kalocsai Miklós, Schütz Ila, Bessenyei Ferenc – fájdalom – nincsenek már az élők sorában, a technika jóvoltából, ha nem is teljes, de legalább megközelítő lenyomatát adják a hajdanvolt, legendává nemesedett előadásoknak.Huszti Péter, Psota Irén, Almási Éva, Piros Ildikó, Haumann Péter, Koltai János, Lőte Attila, Dunai Tamás, Cseke Péter, Koncz Gábor, Békés Itala, Kiss Mari, Zenthe Ferenc, Bencze Ilona, Avar István és még sokan szerencsére ma is élő tanúi az egykori varázslatos színháznak.A jelen idő múlttá vált. Ádám Ottó már nem rendez, nem igazgat. Volt munkatársai, tanítványai, barátai fájdalmára abbahagyta a színházat, a tanítást. Visszavonultságában remélhetőleg megírja szubjektív-autentikus színházi emlékeit.Budapest, 2008.Springer MártaÁdám Ottó kollégáinak, tanítványainak, barátainak további írásai:Almási Éva * Andai Katalin * Ács János * Bálint AndrásBékés András * Bodolay Géza * Csűrös Karola * Fenyő ErvinGálvölgyi János * Gellért Péter * Görgey Gábor * Götz BélaHaumann Péter * Hegedűs D. Géza * Hegyi Árpád Jutocsa * Huszti PéterKoltai János * Koncz Gábor * Lehoczky Zsuzsa * Lengyel GyörgyLöffler István * Lőte Attila * Marton László * Mácsai PálMárton András * Mészöly Dezső * Miklósy György * Müller PéterOszter Sándor * Psota Irén * Puskás Tamás * Seregi LászlóSpringer Márta * Szacsvay László * Szakonyi Károly * Székhelyi JózsefSzinte Gábor * Sztankay István * Tolcsvay László * Turán RóbertÁdám Ottó gondolatai a színházról, a közönségről és a kritikárólÁdám Ottó mestereiről és példaképeiről; Gellért Endréről és Nádasdy KálmánrólÁdám Ottó Pécsi SándorrólRészletek Ádám Ottó írásaiból Domján Editről és Márkus LászlórólÁdám Ottó: Asztrov doktor születéseÁdám Ottó Zenthe FerencrőlÁdám Ottó: Kolozsvártól a Madách SzínházigA pálya összegzéseÁdám Ottó színházi rendezéseiÁdám Ottó tv-rendezései