Vonó Ignác

Szerző: FEJES enDRE

Komédia három felvonásban

Részlet a Kritika 1970. márciusi számában megjelent írásból"[...] Nehezen definiálható az a feladat, amit Vonó és özvegy Mák Lajosné megformálása a színészekre rótt. Egyszerre reálisan vaskos és költőien példázatos bohócfilozófust kellett teremteniök. A két kitűnő színész ért hozzá, hogy a könnyes elérzékenyülésből mindig kifityegjen a kócmadzag, a nagyot mondó bölcselkedés pózában kotyogjon a kölcsönvett gondolat, s így lelepleződjék minden, ami ócska, ami idegen, hazug. De csakis az. Mert - összhangban az írói szándékkal - megőrzi a játék mindannyiunk számára az értékül vallott szeplőtelenséget. Ha nem másként, hát úgy, hogy hiányukkal kiáltják életre bennünk az igényt. Így a játék egyszerre keserű korrajz, s a kor persziflázsa, egyszerre kemény kritika s nyelvöltögető bohózat. Színpadi megvalósulásában a módszerek és technikai megoldások egymásutánja szinte tetten sem érhető, s így alig rekonstruálható, hogy mit adott hozzá ötleteiből a színész, milyen instrukciókat adhatott a rendező. Az eredmény teljes egységet ad, amit a szétválaszthatatlan részmunkák helyett színész és rendező tökéletes belső összhangjáról, feladatértéséről tanúskodik. Az egységes műalkotás színvonalára általában a hosszú évek alatt összeszokott, egymást pontosan értő együtteseknél van csak példa. Ezúttal azért meglepő, mert a fiatal rendező viszonylag rövid idő alatt tudta magát megértetni a színészekkel, s ez még akkor is hallatlan intenzív munkáról vall, ha olyan játékintelligenciájú művészekről van szó, mint Kiss Manyi és Garas Dezső.[...]"Berkes Erzsébet