A Nagy Romulus

dráma
A Nagy Romulus

Szereposztás

  • Romulus, nyugatrómai császár

    • Pécsi Sándor

  • Julia, a felesége

    • Ilosvay Katalin

  • Rea, a lánya

    • Molnár Piroska

  • Zénó, keletrómai császár

    • Márkus László

  • Aemilianus, római patricius

  • Ceasar Rupf, nagyiparos

    • Greguss Zoltán

  • Mares, hadügyminiszter

    • Basilides Zoltán

  • Tullius Rotundus, belügyminiszter

    • Körmendi János

  • Achilles, komornyik

    • Gyenge Árpád

  • Pyramus, komornyik

    • Szénási Ernő

  • Odoaker, a germánok fejedelme

    • Mensáros László

  • Theoderich, az unokaöccse

    • Juhász Jácint

  • Apollyon, műkereskedő

    • Kéry Gyula

  • Phylax, színész

    • Bodor Tibor

  • Phosphoridos, kamarás

    • Andresz Vilmos

  • Sulphurides, kamarás

    • Bányai János

  • Szakács

    • Fillár István

Alkotók

  • Díszlettervező

    • Köpeczi Bócz István

  • Jelmeztervező

    • Mialkovszky Erzsébet

  • Rendező

  • Segédrendező

    • Götz Béla

Szerző: FRIEDRICH DÜRRENMATT

Fordította: FÁY ÁRPÁD

Történik Krisztus születése után négyszázhetvenhatban,március 15. reggelétől március 16. reggeléig, Romulus császár villájában.

Vígjáték három felvonásban, négy képben.

Az előadás hossza: Műfaj: dráma Premier:

Részlet a Népszabadság 1967. december 16-i számában megjelent kritikából:"Milyen történelemfilozófiára tanít ez a bolondos tyúktenyésztő, akiről egyszer csak kiderül, hogy a világ kegyetlen bírája? Mi rejlik Dürrenmatt történelmi kvízjátéka mögött (amelyet Fáy Árpád magyarított stílusosan), mi bujkál a "minden másképp van" pazar ötleteiben? Első pillanatban vonzó a tétel, és megkapó a magatartás is, mely ezt megszemélyesíti: ami pusztulásra ítéltetett, azt nem érdemes javítgatni, a hősiességért éppúgy kár, mint a ravaszságért - csak egy segíthet: a jótékony vég. Romulus ennek a tételnek szenteli életét, ezért ölt álruhát, ezért tetteti magát bohócnak: nem feledékenységből vagy aggkori érelmeszesedés miatt hanyagolja el Róma védelmét, nem hóbortból barátkozik kizárólag tyúkjaival: tudatos politikai manőver és történelmi bölcsesség ez, sőt a maga módján még hősies gesztus is: emberségesebb és okosabb dolog megrövidíteni a halódás óráit, mint mesterséges légzéssel néhány évre meghosszabbítani az élettelen kínlódást. A darab első része ezért olyan bravúros, ezért sziporkázik a kétnyelvű, ide is, oda is vágó szellemességtől: igazi színház, melyben mindenki álruhában jár, hogy kiderüljön: valójában más lakik a köntös mögött, mint amit vélnék benne: a bolond császárból bölcs lesz, a hős Aemilianusból gyáva gyilkos, Odoakerből, a barbár hódítóból segélyért folyamodó politikus.[...]"Almási Miklós