Csillag a máglyán

Szerző: SÜTŐ ANDRÁS

Dráma 3 felvonásban

A Kálvin-Szervét dráma születéseA Kálvin-Szervét drámának első, gyermekrajzolatú vázlatát a nagyenyedi Bethlen Kollégium tanítójelöltjeként készítettem 1943 nyarán Pusztakamaráson, esős napokon főleg, a mezei munka szüneteiben. Tizanhat éves voltam akkor, abban a korban tehát, midőn az ember a lepényevés avagy a puszta látványszerzés reményével akármifajta csődület hangjára szívesen tapostatja és rúgatja bokán magát a becsvágy karjai közt.A kollégium igazatóságának nyári vakációra meghirdetett irodalmi versenytémája volt Kálvin élete és munkássága is. Már nem tudnám megmondani, miért választottam éppen őt az írás próbatételeként. Talán a hányatott sorsú és nehéz próbáknak alávetett férfiú küzdelme vonzott; a közéletbe kényszerült magány a cselekvés szorításában. Véle foglalkozva ragadta meg a képzeletemet a minden koroktól toleranciát könyörgő, szerencsétlen Szervét Mihály sorsa. Olvasgatás közben a genfi Champel mezején az ő lassú tűzű máglyája körül kezdtem lábatlankodni, belebonyolódván azután csacska módon a négyszáz esztendős kultúrhistóriai vitába. Gondolhattam volna pedig, hogy az ügyben, melyről könyvtárakat írtak össze, senki sem lesz kíváncsi az én szomorú fejcsóválásomra. De csak írtam-körmölgettem a híres genfi pör megrendítő történetét.Úgy emlékszem, a dolgozatot el is küldtem végül. Sorsát végül szem elől tévesztettem. Visszhangtalanságából ítélve minden bizonnyal a bíráló bizottság különleges fejcsóválási díját nyertem el vele.Sütő AndrásMegjelent a Kortárs 1976. évi számábanRészlet a Kritika 1976. januári számában megjelent írásból:"Magával ragadó, elbűvölő színházi este. Azok közé az alkalmak közé tartozik, amelyeket valószínűleg sokáig nem fogunk elfelejteni. Mert ritka találkozásnak vagyunk a tanúi: nem jelentéktelen szövegre épülő színházi teljesítménynek tapsolunk, s nem érdekes írói szövegnek, mely a hézagos megvalósításon is átüt és elismerést kér, hanem író és színházi szöveg és játék, írói látomás és színpadi megvalósítás ritka szerencsés, örvendetes találkozásának. [...]Mert a színházi este nem jöhetett volna létre e nagyszerű alkotás nélkül; de e darab gazdag szépségét sem lennénk képesek oly elragadtatottan felismerni, ha a Madách Színház nem állna szolgálatában. S itt különös szerepe van megint a rendezőnek, Ádám Ottónak. Talán erdélyi származása, talán az íróval való generációs azonossága, talán a művészi alkat rokonsága, talán mindez s ki tudja, mi más még együtt tette - de ez a rendezése megint epochális alkotás a mai magyar színpadon. Elsősorban azért, mert nem ő akar szerepelni, hanem az írót s az írói mondanivalót akarja maximális kibontakozáshoz juttatni; mert a művészi alázat révén tud művészileg felmagasztalódni.[...]"Nagy Péter