Cseresznyéskert

Szerző: CSEHOV

Fordította: Tóth Árpád

Bemutató: 1987. február 13.

Részlet a KRITIKA 1987. júliusi számában megjelent írásból." [...] Ranyevszkajában, hazatérte után meglátva a régi gyerekszobát, a régi szekrényt és asztalt, majd a hajnali fényektől eltöltött virágzó kertet, e tárgyi tényezők révén is megerősödik az a pozitív szépség- és tisztaságtartalom, amelyet a kert és a ház elvesztése után Párizsba, a zaklatott életbe visszatérve is ott őriz magában. S ez a kert jelentésének előremutató aspektusa az ő számára. Trofimov a mű végén pedig érzékeli, hogy a Lopahinoké, a pénzszerzőké a jövő, s hogy a kerttel tárgyiasított régi élet szükségszerűen elmúlt, ám az, ami jön, az sem lesz megnyugtatóan jó. Firsz, aki a jobbágyfelszabadítást szerencsétlenségnek tartja, nem jut el a most induló jövőbe, meghal a kerttel-házzal együtt. Akik a régi életformában annak szolgálói voltak - Varja és Jepihodov -, továbbra is szolgálnak; most már az élet új fázisát, megváltozott életkörülmények között. Ánya pedig nagyon örül, "Hisz új élet kezdődik!" [...]"Bécsi Tamás