Hamlet (1977.)
dráma
Szereposztás
-
Hamlet, dán királyfi
-
Claudius, a király
- Haumann Péter
-
Gertrud királyné, Hamlet anyja
- Psota Irén
-
Polonius, főkamarás
- Mensáros László
-
Ophelia, a lánya
-
Laertes, a fia
- Kalocsay Miklós
-
Horatio, Hamlet barátja
- Tímár Béla
-
Hamlet atyjának szelleme
- Bodor Tibor
-
Rosencrantz
- Cs. Németh Lajos
-
Guildenstern
-
Ostrick
- Paudits Béla
-
Voltimand
- Zsolnay András
-
Marcellus, tiszt
- Kis Endre
-
Bernardo, tiszt
-
Pap
- Fillár István
-
Első sírásó
- Zenthe Ferenc
-
Második sírásó
- Gyenge Árpád
-
Színészkirály
- Dózsa László
-
Színészkirályné
- Szalay Edit
-
Lucianus
- Gáti Oszkár
Alkotók
-
Zenéjét szerezte
- Petrovics Emil
-
Díszlettervező
- Szinte Gábor
-
Jelmeztervező
- Mialkovszky Erzsébet
-
Világítás
- Götz Béla
-
Maszk
- Bajkai István
-
Fotó
- Féner Tamás
-
Rendező
Színlap
Szerző: WILLIAM SHAKESPEARE
Fordította: ARANY JÁNOS
Tragédia három felvonásban
Információk
Részlet Huszti Péter: "...sárból, napsugárból..." című könyvéből(Megjelent az Európa Könyvkiadónál, 2004-ben)"[...] Haladunk lépésről lépésre Hamlet nyomában. Nyomozunk az igazság után. Ezerfelől közelítve a jelenetekhez egyre biztosabban érezzük, hogy legközelebb akkor jutunk ehhez a mi Hamletünkhöz, ha minden mondathoz, minden szóhoz megtaláljuk a kulcsot.Ahogy sűrűsödik körülöttem a történet, egyre több részletet kellene végiglobogni, ám amint lehetőség adódik, sercennek a gyufák, felparázslanak a cigaretták, és sunyin, észrevétlenül az okoskodáshoz, a csevegéshez menekülünk. Milyen egyszerű beszélgetni a Hamlet-ről. Csacsogni Shakespeare-ről. Morfondírozni a színházról. Otthon is, az esti tanulást meg-megszakítva, mintha a darabbal, a szereppel foglalkoznék, tudós pofával csámcsogok a hamletológián. Jó elidőzni Goethe finom lelkű, melankolikus, élettől menekülő királyfinál, aki a nagy német szerint nem alkalmas a feladatra, amelyet a szellem rá ró. Jó vitatkozni vele gondolatban. Jó okosabbnak lenni. Érdekes analizálni Coleridge intellektuális Hamletjét, akit a gondolkodás térít el a cselekvéstől. Jó időhúzás bogarászni Hevesi, Benedek Marcell, Gábor Miklós esszéit, T.S. Eliot különleges reflexióját, és a többit a könyvtárakat megtöltő könyvhegyről. S a száraz, nedvtelen lapok forgatása közben gyakran eszembe jut Bendetto Croce vészkiáltása: "Hé, agyonelemzitek Hamletet! Pedi ő él!" S élvezet újra- és újraolvasni a hozzám legközelebb álló Jan Kott-tanulmányt a lázadó, szenvedélyes, szarkasztikus, durva, konspirátor királyfiról.Történelmi dráma-e a Hamlet? Vagy filozofikus? Netán krimi? A szegény fiú könyvvel a kezében csupán játssza az őrültet, vagy valóban becsavarodott? Egyáltalán, ki ez a királyfi? És szerelmes-e az anyjába? Mennyit tud Polonius? A hatalom téglája-e Horatio? Nem lehetséges, hogy Hamlet lány volt, és Horatio iránt érzett szerelméért vállalta az egész őrületet? S még ezernyi kérdés, amely mind alkalmas arra, hogy addig se próbáljunk. S ne felejtsem el a leggyakoribbat: volt-e viszonya Hamletnek Opheliával? Erre a legfrappánsabb választ Laurence Olivier visszaemlékezéseiben találtam, aki egy Hamlet-elődjét idézi: "Hölgyeim és uraim! Azt kérdezik, lefeküdt-e Ophelia Hamlettel? Nos, erre a kérdésre határozott választ adhatok: igen, legalábbis az én társulatomban mindig."A legfontosabb számomra mégis a történet, a dán királyfi tragédiája. A dráma, amely végül is áttöri magát a tanulmányok, esszék, reflexiók szövevényein, mint a napsugár a redőny hasadékain. A dráma, amelyet játszani kell - nem húszévenként, mindig. Jól, rosszabbul, ahogy telik. De játszani kell! [...]""... Idézlek, Hamlet,Király, atyám, fejedelmi dán: felelj!Ne hagyj tudatlanságban szétrepednem,Ó mond, miérthogy szentel csontjaidElszaggatták viaszpóláikat?Miérthogy a sír, melybe csöndesenLáttuk betéve, megnyitá nehézMárvány ínyét, hogy így kivehessem újra?"(Shakespeare: Hamlet, I. felvonás 4. szín)