Lear király
dráma
Szereposztás
-
Lear
-
Goneril
-
Alban
-
Regan
- Varga Mari
-
Cornwall
- Vass Gábor
-
Cordelia
- Für Anikó
-
Bolond
-
Gloucester
-
Edgar
- Mácsai Pál
-
Edmund
- Puskás Tamás
-
Kent
- Koncz Gábor
-
Oswald
-
Frank, Öreg, I. szolga, Tiszt
- Tóth Tamás
-
Burgund, Curan, Orvos
- Mészáros Károly
-
Lovag, Nemes, II. szolga, Herold
- Kelemen István
Alkotók
-
Díszlet
- Götz Béla
-
Jelmez
- Rátkai Erzsébet
-
Zene
-
Mozgás
- Tímár Tamás
-
Dramaturg
- Springer Márta
-
A rendező munkatársa
- Tatár Eszter
-
Rendező
- Kerényi Imre
Színlap
Szerző: SHAKESPEARE
Fordította: Mészöly Dezső
Bemutató: 1991. november 8.
Közreműködtek:
TOMKINS EGYÜTTES, MIKÓ ILONA és BÍRÓ RUDOLF ütőművészek
Információk
Részlet a Riport 1991. december 21-i számában megjelent írásból:" [...] Huszti és kis suhanca!"Fázol fiam" Öleli magához a viharban Lear azzal a gyöngédséggel Bolondját, amivel Cordéliát kellett volna igazmondásáért jutalmaznia. Pusztaszeri Kornél hálásan bújik a felajánlott szívhez. Kettősük a legszebb emberi kapcsolatot, a szeretetet tükrözi.Hiszen erről van szó! A szeretetéhséget, - hiányt, a szeretetlenségtől való félelmet, a szeretet nélküli élet kegyetlenségét és torz vonulatait játsszuk el a Learben. Nem hősit, klasszikust, nem szobrokat, embereket! Bűneikkel, bájukkal és bűnhődéseikkel.Koncz Gábor Csókjai!Kétszer csókolja meg Cordéliát, titkos, szívének álomasszonyát. A száműzetésbe induláskor búcsúzóul, a háborúban, Lear ápolásakor, a találkozáskor. Ebben a csókban nincs érzékiség. Az ajkak puhán, szerető tisztelettel találkoznak össze. Az érintés gesztusértéke győz az érzékek felett. Koncz a darabban egyszer ráhajlik mestere, Lear kezére is, amikor álruhában köszöni meg a kései felismerés bánó szavait. Így búcsúzik el az élettől is, amikor a gazda halála után, mint egy sógun, önkezével vet véget életének. Huszti halála!Mint a fák, állva hal meg. Úgy bódul a halálba, hogy egy sóhajtással úszik el a lelke. Úgy áll, mint egy szomorú szelíd síremléke a történetnek. Szeretni és gyászolni kell őt. Megtisztulva, vétkeitől elválva megnemesedve költözik a másvilágra! [...]"Tatár Eszter