Vőlegény

vígjáték
Vőlegény

Szereposztás

  • Papa

    • Garas Dezső

  • Anya

    • Psota Irén

  • Kornél, gyerek

    • Schütz Ila

  • Mariska, gyerek

  • Duci, gyerek

    • Káldi Nóra

  • Zoli, gyerek

    • Kalocsay Miklós

  • Rudi, fogász

    • Haumann Péter

  • Fater

    • Gyenge Árpád

  • Lala, hetedik gimnazista

    • Tímár Béla

  • Gyengusné, mozizongorista

    • Pádua Ildikó

  • Sári, táncosnő

    • Gombos Katalin

  • Nusi, táncosnő

  • Pimpi, karmester, Nusi férje

    • Körmendi János

  • Édes Baba

    • Nagy Béla

  • Pendzsi, kis székely szolgáló

    • Szalay Edit

Alkotók

  • Díszletervező

    • Szinte Gábor

  • Jelmeztervező

    • Mialkovszky Erzsébet

  • Segédrendező

    • Turán Róbert

  • Rendező

Szerző: SZÉP ERNŐ


Vígjáték három felvonásban


Történik éppen a háború előtt itt Pesten.


Az előadás hossza: Műfaj: vígjáték Premier: 1973. december 14.

Részlet a Magyar Hírlap 1973. december 19-i számában megjelent kritikából"[...] Nagyszerű alakításokat láttunk. Garas Dezső Csuszik Zsiga alakjában egész lexikonra való ismeretet közöl a figuráról: megidézi az egész réteg magatartását.Azt a reménytelenül is folytonosan feltörésben reménykedő, álbohémségben és linkségben a kelkáposzta-illatú otthonok puszta fenntartását is állandóan végveszélybe sodró "kétes egzisztenciát", azt a bizonyos kávéháztölteléket, aki két koronáért hamisan dominózott (vagy biliárdozott) a nagy kávéházak füstös mélyein, s aki holtbiztos lóversenytippjeivel igyekezett kiegyenlíteni a főpincéreknél a felszaporodott szimplák számláit."[...] Garas mellett Haumann Péter teremt remek alakot a betétkönyvre vadászó kérő, a páciensek jöttére hiába váró fogtechnikus figurájából.[...]Haumann a cinikus-felsőbbséges elutasítástól a dühödt önsajnálatig és a teátrális "drámaiságig" terjedő széles skálán árnyaltan, tehetségesen mutatja be a fogászt, korának igazi gyermekét.Schütz Ila Kornélkának, a menyasszonyjelöltnek szerepében bizonyította be ismét rátermettségét; kitűnően ábrázolta a "váltást": képes volt a bohózati helyzetben néhány pillanatra elhitetni az igazi vágyat, magát a vak, a körülményeket belátni képtelen szerelmet is, meg a keserű, kemény elhatározottságot is, amellyel ki akarja harcolni, minden eszközzel, a maga helyét a nap alatt.Psota Irén Csuszikné képében a sápítozó, sikoltozó, tipegő nagys' asszony figurából absztrakt komédiákba illő alakot formált: mintha torzító optikával fényképezték volna egy hátborzongató filmbohózatban.[...]"