Vőlegény

Szerző: SZÉP ERNŐ

Vígjáték három felvonásban

Történik éppen a háború előtt itt Pesten.

Részlet a Magyar Hírlap 1973. december 19-i számában megjelent kritikából"[...] Nagyszerű alakításokat láttunk. Garas Dezső Csuszik Zsiga alakjában egész lexikonra való ismeretet közöl a figuráról: megidézi az egész réteg magatartását.Azt a reménytelenül is folytonosan feltörésben reménykedő, álbohémségben és linkségben a kelkáposzta-illatú otthonok puszta fenntartását is állandóan végveszélybe sodró "kétes egzisztenciát", azt a bizonyos kávéháztölteléket, aki két koronáért hamisan dominózott (vagy biliárdozott) a nagy kávéházak füstös mélyein, s aki holtbiztos lóversenytippjeivel igyekezett kiegyenlíteni a főpincéreknél a felszaporodott szimplák számláit."[...] Garas mellett Haumann Péter teremt remek alakot a betétkönyvre vadászó kérő, a páciensek jöttére hiába váró fogtechnikus figurájából.[...]Haumann a cinikus-felsőbbséges elutasítástól a dühödt önsajnálatig és a teátrális "drámaiságig" terjedő széles skálán árnyaltan, tehetségesen mutatja be a fogászt, korának igazi gyermekét.Schütz Ila Kornélkának, a menyasszonyjelöltnek szerepében bizonyította be ismét rátermettségét; kitűnően ábrázolta a "váltást": képes volt a bohózati helyzetben néhány pillanatra elhitetni az igazi vágyat, magát a vak, a körülményeket belátni képtelen szerelmet is, meg a keserű, kemény elhatározottságot is, amellyel ki akarja harcolni, minden eszközzel, a maga helyét a nap alatt.Psota Irén Csuszikné képében a sápítozó, sikoltozó, tipegő nagys' asszony figurából absztrakt komédiákba illő alakot formált: mintha torzító optikával fényképezték volna egy hátborzongató filmbohózatban.[...]"