Jövőre, veled, ugyanitt

Szerző: BERNARD SLADE

Fordította: SZÁNTÓ JUDIT

Vígjáték két részben

1951. Egy februári nap

Doris: A nevem Doris.George: A neve Doris. És én egész éjjel Katherinnek szólítottam. Miért nem mondta korábban?Doris: Először nem számítottam rá, hogy ez lesz belőle. Utána már próbáltam szólni, de maga nem figyelt.George: Mikor?Doris: Hát amikor már jól benne voltunk.

1954. Egy februári nap

George: Jó, hát akkor bűntudatom van. Az talán olyan érthetetlen? Doris, te meg én becsapjuk a világot. Egyszer egy évben hazudunk a családunknak, ellopakodunk egy kaliforniai szállodába és házasságot törünk. Nem mintha abba akarnám hagyni! De bűntudatom, az igenis van! És be is vallom.

1961. Egy februári nap

George: És nekem ehhez mi közöm?Doris: George, mi bajod van?George: Még hogy mi bajom van? Azt hiszem, megdöntöttem minden világrekordot: titkos randevúm van egy nővel, aki úgy fest, mint egy dagadó vitorlával hajózó fregatt!

1965. Egy februári nap

George: Doris - rajtad nincs melltartó!Doris: Jaj, George, olyan negyvenes vagy!George: Régimódi férfi vagyok.Doris: Most már csak az hiányzik, hogy közöld: Goldwaterre szavaztál.George: Nyertél.

1970. Egy februári nap

Doris: Bruttó több, mint fél milliót kerestünk az első évben.George: És megvan mindened, amit akarsz?Doris: Egy apróságtól eltekintve. Valahol útközben elvesztetettem a férjemet.George: Hogy-hogy?Doris: Tulajdonképpen nem tudom, elveszett-e, vagy csak nem találom. Négy nappal ezelőtt elment otthonról, és azóta nem hallottam felőle.

1975. Egy februári nap

Doris: Ó, bárcsak megkerestél volna...George: Próbáltam. Akkor tudtam meg, hogy eladtad a céget. Felhívtalak, és megadták az otthoni számodat. Kivártam négy csengetést, aztán letettem a kagylót,Doris: Bárcsak beszéltünk volna...George: Újabban nagyon sokat gondolkodom a kettőnk dolgáról. Mindenről. A közös élményeinkről. Arról, hogy hányszor segítettünk egymáson.Tudod-e, hogy pontosan száztizenháromszor szeretkeztünk? Kiszámítottam a zseb- számológépemen.***Hétfői hírek, 1978. november 27.:BRAVÓ SCHÜTZ!"Nem éppen az ilyen fiatalasszonyokra mondják: izgalmasan szép. Kellő önkritikával maga is elismeri: alakja nem kifogástalan. Bár eddig még sohasem csalta meg a férjét, most mégis egy szállodai szobában ébred, összebújva azzal a férfival, akit előző este ismert meg egy vidéki fogadóban...S lám: az első mondatok után - megszépül. Szemei szikrát vetnek, mozgásában tűz lobog, minden porcikája ölelésre vágyik. S amint - szerepe szerint - öregszik (röpke három óra alatt negyed századot) - úgy teljesedik ki szépsége, korához illő vonzereje. Olykor illetlen szavakat is használ. Kelleti magát. De a legprűdebb nézőnek sem kell emiatt pirulnia: humora feloldja a legsikamlósabbnak tűnő pillanatokat is. Az meg egyenest mini-bravúr, ahogy időnként "kizökken" szerepéből s nyílt színen vált parókát, igazít sminket, közben időt szakítva arra is, hogy egy mosollyal megköszönje a világosítónak a "ráadott" fényt.Schütz Iláról - mert róla van szó - eddig is tudtuk, hogy jó színésznő. Egyéni légköre, sajátos humora van. Remek epizódalakításai után most bebizonyítja; egész előadást lehet rá építeni. Bernard Slade "Jövőre veled ugyanitt" című rutinvígjátékát, melyet most mutatott be a Madách Színház Kamaraszínháza, az ő - nemkülönben remek partnere: Sztankay István - alakítása nemesíti üdítő szórakozássá, emlékezetes estévé."g.