Játék a kastélyban

Szerző: MOLNÁR FERENC

vígjáték három felvonásban

Bemutató: 1984. február 25.

Részlet az ÚJ TÜKÖR 1984. március 11.-i számában megjelent írásból:Vastaps MárkusnakMolnár-premier a Madách Kamarában" [...] A fösvény című Moliere-darabbal 1982 tavaszán átmenetileg búcsút mondott a színpadnak Márkus László, mert súlyos betegség döntötte le a lábáról. Most 1984 telének végén Molnár Ferenccel úgy tért vissza elsőrendű közegébe, a színpadra, mintha mi sem történt volna. Ilyen orvosi jellegű krónikával azért indítom ezt a színházi beszámolót, mert éppen a betegség alatt derült ki, hogy Márkus László még annál is népszerűbb, mint ahogy gondoltuk, vagy akár ő maga legszebb álmaiban képzelte. Szó szerint egy egész ország aggódott érte és szurkolt felépüléséért. S a szeretetnek és együttérzésnek megannyi jelével árasztották el nap-nap után. Nem csoda hát, hogy hosszú perceken át dübörgő vastaps köszöntötte színre lépését a premieren (s nyilván estéről estére azóta is). Először csak a puszta tényt üdvözli ez a taps, aktusát a színre lépésnek, az újra játszásnak, a hőn várt újbóli találkozásnak. Később arra is jut idő, hogy jobban szemügyre vegyük, kit látunk a színpadon és örömmel nyugtázzuk: se nem túl sovány, se nem túl dundi, ereje teljében lenni látszó, korához illően őszülő halántékú, rugalmas, könnyed, jó külsejű, derűs férfit. S harmadjára aztán már annak szól a taps, amiért a színházban tapsnak szólnia kell: a színészi játék dinamikájának és szellemességének, apró finomságainak és nagy trouvaille-jainak. Azaz: Márkus Lászlónak, a nagyszerű Molnár-színésznek, a Játék a kastélyban első számú nevezetességének. [...]"Barabás Tamás