Hamlet (1962.)

dráma
Hamlet (1962.)

Szereposztás

  • Claudius, a király

    • Greguss Zoltán
    • Bessenyei Ferenc
    • Márkus László

  • Gertúd, dán királyné

    • Simor Erzsi
    • Ilosvay Katalin
    • Tolnay Klári

  • Hamlet, dán királyfi

    • Gábor Miklós

  • Horatio, Hamlet barátja

    • Avar István

  • Polonius, főkamarás

    • Pécsi Sándor
    • Ujlaky László

  • Laertes, a fia

  • Ophelia, a lánya

    • Vass Éva

  • Rosencrantz

    • Árva János

  • Guildenstern

    • Tallós Endre

  • Voltimand

    • Máté István

  • Cornélius

    • Nagy Béla

  • Osrick

    • Körmendi János

  • Nemes

    • Juhász Jácint

  • Pap

    • Bányai János

  • Hamlet atyjának szelleme

    • Basilides Zoltán
    • Gaál János

  • Fortinbras

    • Harsányi Frigyes
    • Tordi Géza

  • I. sírásó

    • Kőmíves Sándor

  • II. sírásó

    • Gyenge Árpád

  • Marcellus

    • Szénási Ernő

  • Bernardo

    • Joó László
    • Vándor József

  • Francisco

    • Bay Gyula

  • Színészkirály

    • Joó László
    • Ujlaky László

  • II. szín Lucianus

    • Bakay Lajos

  • III. szín, prológ

    • Nyerges Ferenc

  • Színészkirályné

    • Kelemen Éva
    • Lelkes Ágnes

  • Rajnáld

    • Andresz Vilmos

  • Százados

    • Somhegyi György
    • Molnár Zoltán
    • Deák B. Ferenc
    • Gonda György

  • Szolga

    • Frankovics Péter

  • Hajós

    • Rádai Richárd

Alkotók

  • Díszlettervező

    • Siki Emil

  • Jelmeztervező

    • Mialkovszky Erzsébet

  • Maszk

    • Berczeller Rudolf

  • Vívás

    • Kárpáti Rudolf

  • Dombormű kivitelezés

    • Horváth Andor

  • Segédrendező

  • Rendező

    • Vámos László

Szerző: WILLIAM SHAKESPEARE


Fordította: ARANY JÁNOS


Bemutató: 1962. január 14. vasárnap, Madách Színház


Az előadás hossza: Műfaj: dráma Premier: 1970. január 1.

Részlet Gábor Miklós: A színész árnyéka című könyvéből"Egy újabb Hamlet-fordulat lehetősége: Hamlet tudja - cinkosa önmagának, annyira tudja,- hogy nem akar bosszút állni, tud az űrről, amit magába hordoz, mint egy szégyenletes titkot. Körülötte senki nem ismeri ezt a nihilizmust. Talán ez az idegenség, amit eddig hiányoltam Hamletben. Még elszántabb szakítás a megható Hamlet-figurával. Nagyon jól tudja, hogy nem fog bosszút állni, bár indulatai és kötelezőnek érzett esküvései elfojtják időnként ezt a tudást. Megpróbálja meggyőzni magát, hogy mindaz, amit az emberek fontosnak és szentnek tartanak, valóban szent és fontos. "A többi néma csend" - most, itt, nekem - ezt a fenntartást, azonosulni tudást jelenti - a tagadást. Az utókor ne így lássa őt, a bűnös semmivel eljegyzett fiút, de mi, mi csak lássuk így! Szívének fagyos mélylét. Ez mind: elszántabb realizmust!"