Cyrano de Bergerac

Szerző: EDMOND ROSTAND

Fordította: Ábrányi Emil

Romantikus dráma 3 felvonásban, 5 képben

Bemutató: 1985. december 6.

Részlet Huszti Péter: "...sárból, napsugárból..." című könyvéből(Megjelent az EURÓPA Kiadó gondozásában, 2004-ben)" [...]Ki tudja, hányadszor, hányadik szerephez, ismét készült rólam egy halotti maszk. (Ezzel annak idején már nem lesz probléma.)A maszk méretei, rajzolatai alapján a maszkmesteri boszorkánykonyhában megformálták és különleges gumiból kiöntötték az orromat, ezt titokban a félhomályban többször fel is próbáltam. De úgy éreztem, mielőtt kiteszem orromat a fénynek, a megmérettetésnek, kollégáim rémüldöző pillantásainak, egy kicsit barátkoznom kell vele, hiszen egy ilyen ormányban másképp beszél, másképp létezik, sőt másképp gondolkodik az ember. Tehát egyetlen szabad délelőttömön, miközben a színházban a díszletet szerelték össze, a varrodában utolsókat igazítottak a ruhákon, a cipészek a csizmákat tágították, én a hatalmas ormányt zsebre vágtam és kicsempésztem a színházból.Otthon aztán a lakás magányában nekivetkőztem, bezárkóztam a fürdőszobába, és a tükör előtt az ugyancsak csempészmasztixszal felragasztottam orromra az "óriás iborkát". Sokféle maszkot viseltem már, de ez a tülök - civil testemmel, a délelőtt reális egészséges napfényében a fürdőszoba tükrében - megdöbbentett.A tükörből, ahol borotválkozás közben találkozom, s szavak nélkül bár, intenzív dialógust folytatok meggyötört képemmel, most váratlanul egy tökidegen ember nézett rám. Egy szánalmas figura, akinek ez a húsdudor az arcát, tekintetét tökéletesen megváltoztatta. De nemcsak az arcom lett idegen, valami megtört fényt fedeztem fel a szememben is, szájam legörbült kissé, szóval sajnálkozva néztem azt a szerencsétlent. Életemben nem próbáltam tükör előtt, sőt ha fontos szerepre készülök, lehetőleg nem nézem meg a készülődés fotóit vagy a próbáról készült videókat, de most úgy éreztem, hasznos volt ez a "csempészmanőver", mert rájöttem a legfontosabbra, hogy Cyranomnak csak ezt nem szabad! Egy másodpercre sem. Soha! Sajnálkozva nézni magát, mert hiszen "Ő" vagy én - vagy hogy is van ez? …Szóval az a Cyrano is tükörbe néz minden reggel, látja magát, és ezt a pofát nem lehet megszokni. Ebbe nem lehet belenyugodni. Tehát minden reggel újra kezdődik a harc. A járókelők rémült pillantásaival, a döbbent tekintetekkel, a sajnálkozó gügyögéssel, a titokban összesúgásokkal, a tettetéssel, mintha nem látnák a szembejövők, amit látnak, az ügyetlen alakoskodással. Mindennek elébe kell menni. Az öngúny, arrogancia, a vitriolos humor, a cikizés persze mind-mind védekezés, de annak a magasiskolája."...magamat kigúnyolom, ha kell,de hogy más mondja, azt nem tűröm el!"Ez a két sor itt a városmajori fürdőszobában, a délelőtti napfényben az enyém lett. Megvillant a szemem a tükörben, pofátlanul szemberöhögtem magam, s ezt a villanást magammal vittem sok-sok estén át.[...]"