A hattyú

vígjáték
A hattyú

Szereposztás

  • Beatrix, özvegy hercegné

    • Tolnay Klári

  • Symphorosa, a húga

    • Szemere Vera

  • Jácint, a bátyja

    • Pécsi Sándor

  • Alexandra, a lánya

  • Ági Miklós

    • Dózsa László
    • Balázsovits Lajos

  • Albert herceg, trónörökös

    • Márkus László

  • Mária Dominika hercegnő

    • Lázár Mária

  • Caesar, udvarmester

    • Némethy Ferenc

  • György, Beatrix fia

    • Vas-Zoltán Iván

  • Arzén, Beatrix fia

    • Farády István

  • Wunderlich ezredes

    • Kéry Gyula

  • Gróf Lützen

    • Bakay Lajos

  • Alfréd, inas

    • Maróti Gábor
    • Ivánka Csaba

  • Komorna

    • Vörös Eszter
    • Fekete Edit

Alkotók

  • Díszlettervező

    • Köpeczi Bócz István

  • Jelmeztervező

    • Mialkovszky Erzsébet

  • Segédrendező

    • Lovassy Klári
    • Valló Péter

  • Rendező

    • Lengyel György

Szerző: MOLNÁR FERenCVígjáték három felvonásbanBemutató: 1972. május 26. péntek, Madách Színház

Az előadás hossza: Műfaj: vígjáték Premier: 1972. május 26.

Részlet egy rádióinterjúbólPécsi Sándor munkamódszeréhez fontos adalék Tolnay Klári visszaemlékezése, amely egy rádióinterjúban hangzott el."Rettenetesen félt minden szereptől mindig, és főleg próba előtt egy héttel kitört rajta egy olyan pánik, hogy visszaadja a szerepet, ezt ő nem tudja megoldani, ő nem lesz jó. Mindig körülvettük őt és magyaráztunk, hogy dehogyisnem, jó lesz Sanyika, sírt, tombolt, őrjöngött, hogy ő milyen tehetségtelen, aztán a premieren egyszerre csak kiderült minden, hogy mégiscsak nagy színész. Nagyon nehezen próbált, egészen különös próbamódszere volt, tehát nem először a szerep mélyébe hatolva, belülről fejtette ki a figurát - amikor megkapta a szerepet, és elolvastuk a darabot, ő mindjárt rajzolt, lerajzolta több vázlatban a figurát, ahogy ő ki fog nézni, tehát így értem, hogy kívülről befelé. Parókát, szakállt, vagy bajuszt, még könnycseppeket is rajzolt, ha mondjuk arról volt szó. [...] Úgy kezdett el próbálni, hogy a külalakból ment befelé, a lelke felé a szerepnek... ebből a próbákon mindig óriási konfliktusok támadtak, mert nem mindig értettük, hogy mondjuk, miért tartja olyan furcsán a kezét. Aztán kiderült két hét múlva, hogy ő oda egy széket képzelt, amire ő majd az egyik kezét ráteszi. Amit mi nem tudtunk.]"